Ismerd fel, hogy ha egy profi panaszkodóval állsz szemben!

Mindenkinek lehetnek nehezebb időszakai, ettől még önmagában senki nem lesz “panaszkodós”. Mitől lesz az? Nálam az kaphatja meg ezt a kategóriát, amikor az illető az adott helyzetbe beleragadt, és nem is akarja megoldani, miközben rendszeresen fűnek-fának erről beszél.

Miért veszélyes ez?

A kulcs az, ha valaki ehhez a szokásához folyamatosan közönséget is talál, akkor fennáll a veszélye annak, hogy olyannyira rászokik a panaszkodásra, hogy ez lesz az ő túlélő módszere. Általában gyengébb jellemek használják ezt a taktikát.

A panaszkodónak az a fő célja, hogy sajnálatot váltson ki és így folyamatosan figyelmet, és ezzel energiát kapjon másoktól. 

Miért olyan nehéz elsőre felismerni?

Ráadásul a profi panaszkodót sokszor nem lehet elsőre felismerni, mert a segítségkérés, vagy a jószándék álcája mögé bújik, és elvárja, hogy a kiszemelt áldozat – lehetőleg mindenki a környezetében – hallgassa meg. Ha nem hallgatod meg, ezzel úgy érzi nem veszed elég komolyan a problémáját, azaz nem sajnálod. Ezt persze érezteti szóval, vagy sértődött viselkedéssel. Ekkor kapcsol be az érzelmi zsarolás, és ilyenek hangzanak el tőle: “ezt meg kell hallgatnod” “nem is szeretsz”, “sosem foglalkozol velem”, “neked sokkal könnyebb” stb. Ismerős valahonnan?

A profi panaszkodó profi álcákat használ, mint pl. jószándék, segítségkérés, vagy épp a sajá ártatlanságának bizonygatása.

Résen kell lenni, mert nem mindig magáról beszél

Ne tévesszen meg senkit a dolog a profi panaszkodók témája nem feltétlen személyes probléma, mert ha esetleg nem lenne elég rossz az ő saját élete, akkor másokét adja elő. A cél, hogy figyelmet váltson ki másokból és ezt igyekszik elérni. Legyen az családtag, ismerős, mindegy kiről van szó (és ez őt egyébként nem is feltétlen érdekli), még csak nem is a sztori a lényeg, hanem a hatás, amit el akar érni vele. Akár arról is lehet szó például, hogy Afrikában éheznek, vagy a politikáról csámcsog, a társadalmat szidja, esetleg úgy gondolja, hogy már mindenkinek meg kellene világosodnia.

A környezettel való túl sok foglalkozás, egyben a külső tényezők hibáztatása mögött is sokszor ott lapul a kóros panaszkodó jellem.

Ismétli önmagát, még ha más is a körítés

Sokszor ugyanazt a sztorit mondja, évekig, sőt évtizedekig is képes megragadni. Amennyiben nem ilyen átlátszó a dolog, akkor a változó történetnek mögött rejtőzik el, de ha megfigyeled észreveheted, hogy nagyon hasonló a negatív érzelmi hatása azoknak, amiket elmond.

Az előadott történetekkel öntudatlanul is valamilyen kellemetlen érzés közvetítése a cél, de ezeknek egyféle dramaturgiája van és a kimenet is hasonló.

Általánosít és eltolja magától a felelősséget

Mivel általánosít a témával kapcsolatban, nagyon gyakran ezeket a szavakat használja: mindig, sose, ezt úgysem lehet megcsinálni, lehetetlen, stb. Ezekkel valójában távol helyezi magát a problémától, de leginkább a megoldástól.

Az általánosítással egyben a felelősségvállalás, és a dolgokkal való szembenézés alól vonja ki magát a panaszkodó.

A megoldásról hallani sem akar, profi kifogásokban

Végül a panaszkodás egyik fő motívuma, hogy az illető igazából nem keres megoldást. Még ha mást is állít akkor sem. Amennyiben erre terelődik a szó, akkor profin hárít. Mindenre van kifogása, ezek szinte előre le vannak gyártva és szinte gépiesen szajkózza azokat.

Gyakran az is előfordul, hogy olyan erős hárítási mechanizmus van benne, hogy meg sem hallja a megoldási javaslatokat.

Egy kis összefoglaló:

Folytatás:

Legközelebb arról is írok, hogyan kerülheted el, hogy te magad panaszkodóvá válj.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonlóan érdekes témékról, iratkozz fel hírlevelemre és rendszeresen tájékoztatlak.