Miért olyan meghatározó, ami gyerekkorban történik velünk?
A lelki egészségünk alapjait gyerekkorban kapjuk, de sajnos keveseknek adatik meg a teljesen kiegyensúlyozott gyerekkor. Sőt szinte mindenkinél történnek kisebb-nagyobb traumák. Mi a teendő, ha gyanút fogunk, hogy valami, ami most akadályoz, ahhoz vissza kellene menni az időben, és ott kellene kijavítani valamit?
A stabil önértékeléssel rendelkező felnőtt gyerekkorban kapja meg a szükséges alapokat.
A legtöbb szülő igyekszik a legjobb tudása szerint nevelni a gyereket és mindent megadni neki, de mégis tovább adnak olyan dolgokat, amikről ők sem gondolják, hogy később ez a gyereket majd gátolja pl. a kiteljesedésben, vagy akár egy boldog párkapcsolat elérésében. Számtalan ilyen program futhat bennünk. Nem kell mindig nagy dolgokra gondolni, sokszor ezek egyszerű hétköznapi szituációk is lehetnek, a szülőnek egy-egy ártatlannak tünő reakciója, véleménye is elindíthat ilyet a gyerekben. Nem feltétlenül kell, hogy tragédia történjen. Egy ártatlannak tűnő példa, amikor apukának nehéz napja volt, és nem a szokásos formáját hozza, majd anyuka megjegyzést tesz: “Látod milyenek a férfiak”. Ez a gyerekbe bevésődhet mint egy igazság, hiszen számára fontos személytől hallotta és emiatt ez innentől egy alapigazságként tárolódhat.
Ha a gyerekkorban kapott “programok” nem kerülnek feloldásra, akkor a hatásuk beépülhet a személyiségbe.
A következmények pedig nagyon széles skálán mozognak, enyhébbek pl.: állandó feszültség, fokozott türelmetlenség, túlzott aggódás, de nagyon jellemző az alacsony önértékelés, kapcsolatfüggőség, de akár pánikbetegség, evés zavar is gyökerezhet a gyerekkorból.
Miért mennek ezek ilyen mélyre? Kisgyereként, még alakul a személyiség hiszen még más tudatállapotban vagyunk, mint felnőttként. Emiatt van, hogy a gyerekkori traumák mélyebben hatnak ránk, és ez áll annak a hátterében is, hogy a gyerekek gyorsabban képesek változni és tanulni.
Ami kisgyerekként történik velünk, azt később már jóval nehezebb feldolgozni. Viszont lehetséges!
A megoldás kulcsa, hogy amikor gyerekként – tehát mélyebb tudatállapotban – kialakult problémán dolgozunk, akkor a feloldáshoz, vagy ugyanabba a tudatállapotba kell kerülni, vagy még mélyebb hullámhosszra. Felnőttként viszont leginkább a Béta hullámhossz jellemző, ami kiváló egy reális, hétköznapi működés során, de az ilyen jellegű lelki munkákhoz, változáshoz, vagy akár csak a tanuláshoz már kevésbé alkalmas.
A tudatállapotokról már szó volt egy korábbi cikkemben. Itt elolvashatod, hogy melyik mire alkalmazható. Amennyiben szeretnéd ezt tudatosan használni, akkor ebben segít az a meditációs eszköztár, melyeket a tréningeken tanítok. Ezeken az alkalmakon nem csak a meditáció elsajátítása történik, hanem többféle technikát is begyakorlunk, mely egyfajta „változás-generátorként” segíti Benned a tudatos változást.
Ha szeretnél eljönni egy ilyen tanfolyamra a következő alkalomról itt találsz bővebb információt.
