Te észreveszed, ha túlzásba viszed a szerepedet?

Sokan játszanak szerepet úgy, hogy azt észre sem veszik. Ez valahol természetes, mert más hozzáállás, más attitűd szükséges a különböző szituációkban. Más-más szerepet várnak el a munkahelyen, a családban, párkapcsolatban, vagy épp a barátaink körében is, és ennek szinte észrevétlenül igyekszünk megfelelni. Problémát leginkább az jelenthet, ha valaki észre sem veszi, hogy az egyik szereppel túlságosan azonosult.

Tipikus példa, hogy valaki úgy viselkedik a munkahelyén, mint a párkapcsolatában, vagy épp fordítva.

Alábbiakban egy megtörtént esetet írok le, mert szerintem nagyon elgondolkoztató milyen befolyásoló ereje van annak, ha valaki megragad egy szerepben. A példa elsőnek túlzónak tűnhet, hiszen egy színészről van szó, de valójában egyáltalán nem kell annak lenni ahhoz, hogy valamilyen viselkedési forma, keret és gondolatvilág ránk ragadjon. Lehet szó bármilyen munkáról, valójában ott is egy szerepnek kell megfelelni, de ilyen a családi színtér is.

A történtet: pár éve eljött hozzám egy színész, akinek összeomlott az élete. Amit elmondott az elég tragikus volt. meg is kérdeztem tőle, hogy milyen címet adna az eddigi életének. A “Tragikomikum 7 felvonásban” címet adta. Amikor rátértünk a munkájára kiderült, hogy egy negatív, de vicces figurát játszott nagy sikerrel az egyik színházban. Ez valamiért közel állt hozzá, csakhogy olyannyira, hogy túlságosan is azonosult vele. Nem tudta elhatárolni magát a szerepétől és az életben is megismételte – vagy inkább folytatta – a színházi negatív szereplő életét. Igazából átvette a hozzáállását. Őt is meglepte a tény, de utólag belátta, hogy akkoriban fordult rosszabb irányba az élete, amikor megkapta ezt az egyébként vágyott szerepet. Hogy miért is történt ez, nem taglalom a cikkben, de talán nem meglepő, hogy egy ismétlődő családtörténeti probléma került elő. Elkezdtünk ezen dolgozni, de hogy mihamarabb pozitív változás történjen azt tanácsoltam neki, hogy addig amíg nem tudja a szerepétől elválasztani magát, ellensúlyként vállaljon el egy pozitívabb szerepet, ha másképp nem is megy akár a meglévő mellett. Megfogadta a tanácsom. Ugyan nem volt egyszerű, mert az idény eleje volt éppen, így ez nem csak neki, hanem a társulatnak is komoly változást jelentett, de sikerült megoldania.  Mintegy két hónap múlva már azzal keresett meg, hogy az élete nagyot változott és jó irányba haladnak a dolgai.

Még mindig gondolhatod, hogy egy színész jobban ki van ennek a veszélynek téve – hiszen abban a szakmában egyértelmű, hogy van egy a szerepleosztás, de valójában a normál élet is hasonlóan működik.

Az élet minden egyes területén kapunk egy-egy keretet és elváráshalmazt, majd – sokszor automatán – a viselkedésünket ehhez igyekszünk igazítani.

Ez egy bizonyos mértékben normális, a kibillenés akkor van, ha pl. valaki túlzásba viszi valamelyiket, és egy másik életterületre is átviszi azt. Tipikus, amikor valaki túlzottan vezető típus és ezt a viselkedést nem teszi le otthon sem. (Persze ennek olyan oldala is van, amikor kompenzálásként pont ellenkezőleg viselkedik és a hazai pályán ő lesz a döntésképtelen.) Számtalan példa létezik, érdemes a sajátodat megkeresni. Kezdésnek gondold át, hogy:

1. Te milyen címet adnál az életednek, hogy ha az egy színdarab/film lenne? (Te is kitalálhatod nem kell létező cím legyen)
2. Ismerős ez a sztori még valahonnan? (pl. gyerekkor, családtagok élettörténetei stb.)
3. Vedd sorba az egyes életterületeket (munka, család, barátok) és figyeld meg a “szerepeidet”. (milyen karakter vagy leginkább)
4. Tarts önvizsgálatot, hogy az egyes szerepek hol vannak a helyükön és hol vannak kibillenve. (Ha valahol “jobban szorít a cipő” akkor ott keresd. )
5. Amint meg van, melyek azok, amiket érdemes helyre tenni, kezdj el tudatosan dolgozni rajta. Az első lépés, hogy észreveszed és megfigyeled, hogy éppen milyen jelenetet adsz elő, azaz melyik szerepben vagy. Ha ez már meg van akkor lehet rajta változtatni.

A cél, hogy életed minden egyes területén egyre inkább Önmagad légy, és le tudd vetkőzni azokat a szerepeket, amikre már nincs szükséged.

Ha elakadsz vagy csak mélyebben is megértenéd mit miért “adsz elő”, merj bátran tanácsot kérni.