Te meg tudod élni a pillanatot, vagy inkább átrohansz az életeden?

A világ nagyon felgyorsult, ezáltal egyre többen élik úgy az életüket, hogy szinte mindent azonnal akarnak. A technológia sok mindent lehetővé tesz itt és most. Sok olyasmit is, amire régebben várni kellett.

“Most-generációnak” is hallottam már nevezni azokat, akiknek a digitalizációnak köszönhetően olyannyira kitágult a világ, hogy nem csak megszokták, hanem már el is várják, hogy a dolgok szinte azonnal megtörténjenek. Ebben persze bőven vannak jó dolgok is, mert sok dolog jóval egyszerűbb lett, tehát nem a fejlődés ellen szeretnék szólni.

A kibillenés szerintem csak akkor van, ha valaki folyamatosan azt éli meg, hogy valamiről lemarad, és emiatt egy rohanás lesz az élete.

Mi történik ilyenkor?

Ilyenkor az illető nem a saját életét éli, hanem valójában a mai fogyasztói társadalom által sugallt tökéletes képet kergeti.

Megfigyelték, hogy ez mára már odáig vezetett, hogy az óvodásoknál is hatalmas különbségek vannak abban, ahogy az időt megélik. Sok szülő már ebben a korban előre azt nézi, hogy ha az ő gyerekének nem lesz legalább 2 db nyelvvizsgája, vagy nem lesz belőle pl. sakk nagymester, vagy esetleg nem játszik több hangszeren, akkor majd lemarad.

Miről marad le pontosan?

Könnyen lehet, hogy az ilyen gyerekek a nagy siettetésben az életükről és annak mélyebb megéléséről csúsznak le. Mivel ezt az eszeveszett tempót már a gyerekkoruktól kezdve viszik magukkal.

Vajon miért is ez a nagy rohanás?

A legtöbb ember úgy éli meg, hogy ő a nagybetűs életre készül, amikor hajszolja magát, vagy épp a gyerekeit. Csakhogy, ez már az elejétől, a fogantatástól kezdve az ÉLET.

Mi van azokkal, akik “lassabbak”?

Amikor valaki nem él ilyen felfokozott életet, akkor több ideje lesz magára és saját belső, igazi vágyainak a megismerésére. Viszont könnyen lehet, hogy  frusztrálódik is amiatt, mert azzal, hogy ő lassabban éli az életét, kilóg a sorból. Sőt arra is gondolhat, hogy akkor talán vele van a baj. Kitartás és következetesség szükséges, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelő ütemet.

Az élet szerencsére utat tör mindenképp, méghozzá a maga egyéni tempójában.

Érdemes néha emlékeztetni magunkat, hogy az életünket akkor éljük meg igazán, amikor úgy teszünk, mint egy gyönyörű műalkotás, zenei mű, vagy egy jó film csodálása közben. A cél a mű harmóniájának a megélése, és nem az, hogy átrohanjunk rajta, majd a végére érjünk. Tulajdonképpen át is tekerhetnénk az egészet. Minden műben vannak gyorsabb, vagy épp lassabb, nekünk jobban, vagy kevésbé tetsző részek, ám ha az egész művet nézzük, akkor megláthatjuk benne a harmóniát.

Ne feledd, hogy minden történésnek jelentése van az életeden, amit csak te érthetsz meg igazán és azt sem, hogy a legnehezebb részek után is jön majd fellélegzés és öröm.

Próbáld ki, hogy a saját életedet egy műalkotásként éled meg. Most éppen milyen résznél tartasz, áttekernéd, vagy megállítanád a pillanatot?