A kötelező boldogság hazugsága

Manapság nagyon divatos, hogy boldognak kell lenni. Leginkább a párkapcsolati területen, de akár a nyaralásokkal kapcsolatban érezhetjük úgy, hogy szinte kötelező a felhőtlen boldogság. 

Ezeket a nagy ‘örömöket” le lehet mérni a szuper szelfik irodalmában, a közösségi oldalakon, ahol a megosztott képek többsége is arról szól, hogy szuper jól vagyunk, milyen menő helyen nyaralunk, mennyire jól nézünk ki, és milyen nagyon mosolygunk. Persze érthető is, ki akarná az ellenkezőjét megmutatni? 

Viszont a valós boldogság ezzel körülbelül fordítottan arányos. Vagyis minél több az ilyen poszt valakinél, annál nagyobb lehet a “baj” mögötte. Miért?

Igazából mindenki azt bizonygatja, amiből hiánya van. 

Sokszor egyébként valahol maga a posztoló is tudja, hogy nagy a baj, de még nem akarja kimondani, elismerni, és inkább igyekszik mást mutatni kifelé.

Egy barátom mesélte, hogy már többször észrevette azt a tendenciát, ami elég pontos tud lenni: azok a párok, akik eddig nem posztoltak magukról, a közös élményeikről, majd egyszer csak elkezdik kitenni a szuper képeket, ott nagy eséllyel hamarosan fény derül rá, hogy komoly konfliktus van köztük.  Sokuknál volt, hogy nem sokkal ezután ment tönkre a kapcsolat. Ez persze már nem feltétlen derült ki a postokból.

A boldogság nem egy folyamatos állapot.

Annak ellenére, hogy szeretnénk így érezni, a valóság nem így működik. A boldogság inkább rövidebb időszakokban ér el minket, de leginkább csak pillanatnyi érzések formájában. A megélése viszont nagyon nagy részben tőlünk függ: hozzáállás kérdése ugyanis, hogy félig tele van az a pohár, vagy félig üres.

A hullámok teljesen normálisak.

Mindegy épp milyen időszakot élünk, mert mind a nehéz, mind a felemelő életszakaszokban is vannak érzelmi hullámzások, hegyek-völgyek.  Kimutatták, hogy 2-3 percenként  érzelmet váltunk, bár lehet, hogy ezeket kevésbé érzékeljük, mert nem annyira számottevő mindig a különbség. A váltás ettől még végbemegy. 

Kinek hol van az átlaga?

Az ember alapvetően úgy van kitalálva, hogy mindig vissza-visszatér a személyiségét jellemző érzelmi átlagára. Majdnemhogy szinte mindegy, hogy épp min megy keresztül. Ott belül mintha valami megszólalna, és megmondaná, hogy kell érezze magát.

Amitől nem félsz nem fog uralni.

Én azt gondolom, hogy az a jó, ha meg mered élni az érzelmeidet. Amikor már nem félsz tőlük nem is uralkodnak  majd el rajtad, és ekkor tapasztalod meg igazából az érzelmi stabilitást. Ez pedig semmiképp sem azt jelenti, hogy egy folyamatos “hú de szuper hogy élek” uralkodik el rajtad, hanem  csak éppen mindig a valódi érzés van, Akár bátran lehet bosszankodni, vagy épp szomorkodni is nem csak a boldogságot, hálát megélni. Tehát a lényeg, hogy valódi lehetsz!

Ha szeretnél az érzelmi átlagodon javítani, akkor tehát a személyiségeden érdemes dolgozni. Én ebben segítelek, ha hozzámfordulsz.

Személyes vagy online konzultáció

Egyéni vagy csoportos önfejlesztő tréningek

 

PREV

Tanácsok nőknek férfiakhoz

NEXT

A veszteséget meg kell gyászolni